Eseménynaptár
Bessenyei Emlékház
Emlékház:
Berettyóújfalu felől érkezve a Hunyadi utca 103. szám alatt a buszmegálló mellett találjuk a Bessenyei-emlék házat, melyet 1965-ben alakítottak emlékházzá. A vályogfalú, fafaragásos tornácú, nádfedeles parasztházban berendezett kiállítás tablókon és használati tárgyakon keresztül mutatja be a híres író-filozófus életét, munkásságát.
A XVIII. századi emlékház kiválóan szemlélteti, hogy nemesi házakon is használtak egyszerűbb, szegényesebb díszítésmódot. A hosszú ideig életveszélyes állapotban álló parasztházat a közelmúltban újjáépítették a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal 5 millió forintos támogatásából. A felújítás befejezéseként az emlékház vesszőkerítését is újrafonták.
A kertet Kurucz ImreBessenyeit ábrázoló mellszobradíszíti. A házat eredetileg körbevették az akácfák, melyek lombhullása azonban nagyban rongálta a nádtetőt. A tornác előtt sorakoztak a szilva és meggyfák. Azt sajnos máig nem sikerült kideríteni, hogy ezek gyümölcsét kedvelte-e a bihari remete. A nádtetőt később többször is felújították, az akácfákat pedig ritkították. Később eltűntek a gyümölcsfák, a kert védett, a porta pedig természetvédelmi terület lett.
A hallhatatlan emlékű író Bécsben, Mária Terézia testőrségében töltött éveit követően 1782-ben Tiszabercelre költözött. ABakonszegbebeolvadt Pusztakovácsiban 1787-től lakott. Életének utolsó 24 évét töltötte itt, magányban, csendben. Itt írta akkor már súlyos betegen a Tariménes utazása című útiregényét, mely csak jóval később, 1930-ban jelent meg nyomtatásban. Itt látott napvilágot az „A bihari remete, avagy A világ így megyen” című filozófiai munkája is.